Sokszor hallom az emberektől, hogy azt hiszik, hogy nem értenek semmihez. Azért mert éppen vettek egy új tévét, de nem tudják behangolni, és muszáj felhívniuk az ügyfélszolgálatot. Mérgelődnek és azt mondogatják, hogy nem értenek semmihez, mert még ezt sem tudják megcsinálni. Közben pedig lehetséges, hogy ez a mondat éppen egy zenetörténetet tanító tanár mondja, aki emellett még földrajzot is tanít egy középiskolában. Vagy éppen kitűnő szakács és a saját étterme előtt méteres sorok állnak, hogy bejuthassanak az emberek.
Nekem is van pár ilyen ismerősöm, és sosem értem, hogy miért mondanak ilyeneket, hogy semmihez nem értenek. Azért, mert éppen valamihez nem értünk úgy, mint a másik, attól még nem vagyunk kevesebbek. Van, aki ehhez ért, más pedig egy teljesen más szakmához. Mindenki más. Én például nagyon szeretek énekelni, és azt mondják, hogy nagyon is értek hozzá, viszont egy egyetemi matematika órán már tuti, hogy elbuknék.
Volt egy énektanárom, aki nagyon szerette az ékszereket, rendszeresen láttam, hogy hordja a különböző karkötőket, nyakláncokat, és mindent. A kedvence a swarovski karkötő , azt minden nap viselte, persze abból is volt neki több fajta, amiket cserélgetett. És, ha esetleg fellépésre mentünk, akkor oda külön kicsípte magát, de már annyira, hogy szinte mindenki őt nézte, annyira csillogott a sok ékszertől. Persze elegánsan viselte őket, tehát nem volt olyan, mint egy túlcsicsázott bohóc.
Amúgy én is nagyon szeretem az ékszereket, bár abban nincsen olyan márka, ami pont az az egy lenne, amire nagyon rá vagyok állva és csak azokat hordom. Sok helyről szoktam beszerezni az ékszereimet, nem márkához kötöm, inkább ahhoz, hogy ha tetszik, akkor megveszem. Emlékszem, hogy egyszer én is kaptam tőle egy karkötőt születésnapomra, és nagyon örültem neki. Sajnos egy évvel ezelőtt elvesztettem, vagy elvitte valaki, nem tudom, de sajnos azóta sehol sem találom, amit nagyon sajnálok, mert sokszor hordtam, annyira tetszett.
Nem sokára úgyis születésnapom van, hátha esetleg valaki meglep egy másik karkötővel. Ami pont ugyanilyen. Persze nem reménykedek, nem várom el senkitől, hogy swarovski karkötőt vegyen nekem. Bár, lehetséges, hogy inkább le kéne erről tennem, és még magamnak sem szabadna vennem, mert nálunk az ilyen dolgok mindig eltűnnek. Anyukám a születésnapjára kapott tőlem egy elég drága és márkás fülbevalót, de két hónap után elhagyta. Szóval, lehetséges, hogy nekünk ezt inkább hanyagolnunk kellene, mert mindig azt hagyjuk el, vagy tesszük valahogyan tönkre, ami a legértékesebb. Utána pedig csak fogjuk a fejünket, hogy már megint mi történt.
Egyébként a zenetanárom is hasonló eset volt, hiába nem mondta el soha és inkább tagadta, de tudom, hogy néhány dologból vett egy másikat is, mert elhagyta, vagy tönkretette. De emlékszem olyan esetre is, hogy elmentünk valahova, és majdnem ott hagyta a mosdóban a gyűrűjét, amikor kezet mosott. Még jó, hogy ott voltam én is és láttam, és tudtam neki szólni. Különben megint egy értékes ékszert hagyott volna el. Nem tudom, hogy ez nála figyelmetlenség volt, vagy ennyire hamar elfelejtette, hogy amúgy levette a gyűrűt, hogy kezet mosson. Mindegy, ez nem az én dolgom volt már akkor sem, de tudom, hogy amúgy milyen idegesítő és dühítő, amikor az ember elhagy valamit, ami számára nagyon sokat jelent. És a saját karkötőm is ilyen volt nekem. Azóta is nagyon sajnálom, hogy már nincsen meg, de minden ilyen eset megtanít arra, hogy még jobban és jobban odafigyeljek a dolgaimra, és nézzek körbe, nehogy elhagyjak valamit, miközben például kiveszek valamit a táskámból. Bármikor előfordulhat ilyenkor is, hogy amikor az ember kivesz valamit a táskájából vagy a zsebéből, akkor kiránt valamit, észre sem veszi és már el is hagyta a cuccait.
Azóta ezt már megtanulta az énektanárom is, és elkezdett végre odafigyelni az értékeire még jobban. Mi pedig még többet gyakorlunk, mint előtte, ugyanis két hónappal ezelőtt beléptem egy együttesbe, ahol én éneklek, így most már még többet használom a hangomat, szóval kell a gyakorlás. Mellette pedig azért gyűjtök még arra a karkötőre, hátha egyszer eljutok odáig, hogy megvegyem magamnak.