Nemrég éppen a lányomat és pár osztálytársát szállítottam vidékre, mezőgazdasági gyakorlatra. Igaz, hogy ilyenkor, tavasz elején még egész hideg van, de a fóliasátorban már be tudnak segíteni, és egyébként is, van egy-két feladat, amit el tudnak látni. Én bármilyen évszakban nagyon jónak tartom ezt a programot, szerintem a mai gyerekeknek különösen szükségük van arra, hogy szervezett keretek között ismerkedjenek meg a tanyasi élettel, és vele járó munkával.
Az én generációmban még sokan vagyunk, akiknek nem volt ritka, hogy nyáron a nagyszülőknek besegítettünk mindenféle háztáji feladatban, a trágyahordástól a tyúkok, nyulak etetéséig, a kapáláson át, szinte mindennel.
A mai gyerekek persze ezt már nem tapasztalják, mire a lányom, Bori egy kicsit megnőtt, addigra édesapám meghalt, anyukám pedig nem nagyon bírja már a ház körüli munkát, szóval nincs már baromfi udvar, nincsenek nyulak, ami maradt, az egy aprócska konyhakert, ezt még anyu is tudja gondozni.
Szóval Boriékkal igyekeztem valahova a Nyírségbe. Elég nehezen találtunk oda, de végül, többszöri telefonos segítség igénybevétele után, csak sikerült.
Miután leadtam a gyerekeket, már farkas éhes voltam, úgy határoztam hát, hogy megebédelek, miután tovább mennék. Ki is néztem egy szimpatikus kis csárdát a közelben, az egyik oldalról egy szántóföld határolta.
Jót ettem, és mikor az ebéd végén, már a kávénál tartottam, megszólított egy idősebb úriember. Kedélyesen elbeszélgettünk, engem az a téma foglalkoztatott, hogy hamarosan le kell cserélnem az autón a gumikat, nyárit kell felszerelnem a téli helyére, de a tavalyit már leselejteztem. Most újat kellene vennem, de tanácstalan vagyok, milyet is válasszak.
Mivel eléggé rápörögtem a témára, az időjárás, és a helyi mezőgazdasági viszonyok megvitatása után elmeséltem az úrnak a problémámat.
Mondtam neki, hogy nem értek különösebben az autós témákhoz, a férjem bütykölgeti, én tankolok bele és takarítom, nagyjából ez a leosztás.
Hát most nagyon nagy szerencsém volt, mert mit ad Isten, az úr, akivel beszélgettem, autószerelő volt. Méghozzá nagyon meglepett, amint ezt elárulta, elővette az okos telefonját, és hangosan is kimondta, hogy a gumidiszkont.hu/nyari-gumi oldalon találom meg szerinte a legnagyobb választékot.
Gyorsan én is bepötyögtem a címet, és elmentettem, hogy később megtaláljam. Közben persze sokkban voltam, mivel itt mindentől messze, egy utolsó ki falucskában egy 60 év körüli úriember tökéletesen tudja használni az okos telefont és az internetet. Na, mindegy, mégiscsak a 21. században élünk.
Szóval az úr bepötyögte a telefonba a honlapot, és elkezdte mutogatni a különböző nyári gumikat. Mindegyikről mondott egy-két szót, én meg közben gőzerővel jegyzeteltem. A férjem két hetes külföldi üzleti úton volt, így rá nem számíthattam ez ügyben.
Még egy jó darabig beszélgettünk az autógumikról, aztán elindultam, persze nagyon megköszöntem neki a dolgot, és amikor fizettem, akkor kértem a pincért, hogy az úr számláját is hadd egyenlítsem ki. Szerencsére ezt a kis dialógust köztem és a pincér között pont nem hallotta, így később kellemes meglepetés érhette.
Otthon aztán tüzetesebben is átnéztem a gumidiszkont.hu/nyari-gumi oldalt, és még aznap meg is rendeltem a kiválasztott darabokat.
A férjem bátyját már megkértem, hogy cserélje ki őket, ha megérkeznek.
Mikor aztán a Boriért és az osztálytársaiért mentem vissza a mezőgazdasági gyakorlatra tegnap, kerestem egy darabig az öregurat, be is mentünk az étterembe hazafelé, hátha találkozunk, de nem volt ott.
Kicsit bántam a dolgot, de azóta szerintem már az összes ismerősömnek elmeséltem a történetet az öregúrral.
Azért nem fordul elő minden nap, egy ilyen találkozás.
Egyébként a gumidiszkont.hu/nyari-gumi oldal tényleg egész jó, a rendelésem pár napja futott ki, úgyhogy most már bármikor megjöhetnek az autógumik.
Remélem, minden rendben lesz a rendeléssel kapcsolatban, igazán jó érzés lenne úgy várni a férjemet, hogy az autóval mindent elintéztem, szerintem le lenne nyűgözve. Persze Bori elégedetlenkedik, mert egyáltalán nem érdeklik az autók, nemrég vágta a fejemhez, hogy olyan lettem, mint az apja, lököm neki a sódert a kocsiról, de higgyem már el, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli, szóval hagyjam abba a dolgot.
Jó, lehet, hogy kicsit rákatattam a témára, inkább fölhívom a férjem, és vele beszélgetek a témáról, neki még úgysem meséltem el az esetet.