A hétvégét a vidéki nagyszüleimnél töltöttem. Van nekik egy nagy gyümölcsösük, rengeteg szilva- és körtefával. Amióta az eszemet tudom, nagyszüleim mezőgazdasággal foglalkoznak, lényegében mindig is ebből tartották el magukat. Amikor egy-egy évben rosszabb a termés, jobban meg kell húzniuk a nadrágszíjat, de nagymamám szerint így is megéri ezzel foglalkozni. A növények ugyanis meghálálják a törődést, és sosem kell azon törnie a fejét, hogy van-e értelme a munkájáénak. Amiért ő megdolgozik, azt egy nap valaki jóízűen el fogja fogyasztani, és ez őt jó érzéssel tölti el.
Mivel nagyszüleim már igencsak idősek, egyre nehezebben megy nekik a kemény fizikai munka. Amikor meglátogatom őket, sokat szoktam nekik segíteni, hogy legalább ennyivel kevesebb dolguk legyen. Közben rengeteget szoktunk beszélgetni, ilyenkor tudom meg a legtöbbet róluk. Hihetetlen sztorijaik vannak az öregeknek! Persze ők is beszéltetnek engem, ki szoktak faggatni, hogy mi újság a munkával, mikor fogok végre családot alapítani, mivel töltöm a szabadidőmet, stb.
Múltkor a motorozásról meséltem nekik, nagymamám pedig nem győzött szörnyülködni, hogy milyen veszélyes sport ez. Igyekezett meggyőzni, hogy soha többet ne üljek motorra. Mondtam neki, hogy ez nem igazán sport, inkább egy életérzés, és megfelelő védőfelszereléssel nem olyan veszélyes ám. Kérdezte, hogy mégis milyen védőfelszerelést használok, úgyhogy részletesen kifejtettem neki, mi mindenre van szükség. A bukósisak védi a fejemet, a motoros kesztyű a kezemet, a dzseki a könyökömet és vállamat, a gerincprotektor a hátamat, a nadrág a térdemet és a csípőmet, a csizma pedig a bokámat és a sípcsontomat.
Mama azon csodálkozott el legjobban, hogy még speciális motoros kesztyűt is gyártanak a hatékonyabb védelem érdekében. Ő azt gondolta, hogy egy egyszerű kesztyű is elegendő. Elmagyaráztam neki, hogy az igazán jó motoros kesztyűk védőbetétekkel vannak ellátva, ugyanakkor lehetővé teszik a kéz megfelelő mozgását. A legjobb darabok víz- és szélállóak, továbbá a legnagyobb hidegben is melegen tartják a kezet.
Elmeséltem neki azt is, hogy egy magyar márka, a Sixgear kínálatából szoktam válogatni, mert elképesztően igényesen állítják össze a felszereléseket, sok féléből lehet válogatni, de mindegyik olyan minőség, amivel az ember nem lőhet mellé. Ráadásul a felszerelések nem csak hiper praktikusak, kényelmesek és biztonságosak, de jól meg is vannak tervezve, jól is néznek ki, ezért is szuper választás.
Nagymamám ezután egészen megnyugodott, hogy ezek szerint ma már nem is olyan kockázatos motorra ülni. Elmesélte, hogy nagypapám még fiatalon nagyon szeretett volna motort venni magának, de mama annyira féltette, hogy nem engedte meg neki. Papa az egész beszélgetést végighallgatta, úgyhogy le is csapott a lehetőségre, hogy végre meggyőzze nagyimat, engedje meg neki a motorozást. Mama eleinte nem akarta beadni a derekát, mondván, hogy most már nagypapa öreg az ilyesmihez, de végül ketten sikerült meggyőznünk, hogy legalább egy útra elvihessem papát a motoromon. Megígértem, hogy kölcsönkérem egy haverom motoros ruháját, akinek ugyanolyan alkata van, mint nagypapinak. Így is lett, és papával elmentünk egy rövidebb motoros útra.
Komolyan mondom, én úgy motorozást még nem élveztem, mint nagyapámmal közösen. Az öreg minden nagyobb kanyarnál kurjongatott mögöttem, és kérte, hogy menjek gyorsabban és gyorsabban. Bevallom, eleinte én is féltettem egy kicsit, nehogy baja legyen a szívének, de a lelkesedése végül engem is magával ragadott, és a lehető leggyorsabban száguldoztunk az úton. Közben tartottunk egy kis pihenőt, és ekkor meg akart győzni arról, hogy engedjem át a vezetést neki, de ebbe még én sem mentem bele.
Amikor visszaértünk a telekre, mama már izgatottan várt minket. Azt mondta, azt hitte, már odavesztünk, úgyhogy nagyon megkönnyebbült, akikor meghallotta a motorzúgást. Papa utána órákon keresztül másról se tudott beszélni, mint az utunkról, mama alig tudta őt leállítani. Ugyanakkor láttam, hogy nagyi is örül papa fiatalos lelkesedésének. Megbeszéltük, hogy mostantól valahányszor meglátogatom őket, elviszem papát egy rövidke motorozásra. Papa már most alig várja a következő utat! Mama egy dolgot kért: azért ha náluk járok, továbbra is segítsek a gyümölcsösben is, mert egyedül nem bírják. Megnyugtattam, hogy ez csak természetes, sőt, megbeszélem pár motoros haverommal, hogy jöjjenek ők is segíteni. Így gyorsabban haladunk majd a munkával, és megmutathatom majd a haveroknak, hogy milyen menő nagypapám van.