Vérbeli vidéki vagyok. Jelenleg Budapesten élek a felsőfokú tanulmányaim miatt, de nincs olyan nap, hogy ne vágynék haza. A hatalmas zöld övezetek, a szebbnél szebb színben pompázó vadvirágok, a dús lombú, óriási fák, a szabadban futkorászó állatok, a vidáman csicsergő madarak mind hiányoznak. A gyermekkorom nagy részét a réten, a legelőkön töltöttem, mivel a szüleim a mezőgazdaságban dolgoznak. Évekkel ezelőtt aztán alapítottak egy mezőgazdasági céget is. Így nem csoda, hogy nehezen viselem a budapesti életet. A főváros számomra egy betondzsungel. Mindent megtettem azért, hogy megszeressem, azonban mindhiába. A háborítatlan természet közege számomra létfontosságú.
A betondzsungel mellett valahogy a nagyvárosi emberek is furcsák számomra. Én, aki szekerek, traktorok, különböző mezőgazdasági gépek között játszottam, a mezei gyíkokat, őzikéket, nyulakat hajkurásztam, nem igazán tudok egy hullámhosszra kerülni a nagyvárosiakkal. Lehet, hogy velem van igazából a probléma, de nem tudok mit tenni. Nagyon várom már, hogy az egyetem után hazaköltözhessek, és ismét a mezők közelségében éljem a mindennapjaimat.
Cégen belüli feszültségek
Valószínűleg a honvágyam miatt is, a szüleimmel rengeteget beszélek telefonon, Skype-on, illetve videóchaten. Hosszas beszélgetéseket folytatunk az otthon történtekről, valamint az én budapesti életemről. Tehát, bár a fővárosban élek, mindent tudok a szüleimről, a hétköznapjaikról.
Viszont édesapám egy időben titkolt előlem valamit. A hangja nagyon gondterheltnek tűnt, mégsem mesélt a problémáiról, mindig csak hárított, sosem válaszolt nekem őszintén. Végül édesanyám árulta el, hogy apa a mezőgazdasági cég miatt aggodalmaskodik. Lelkiismeretes vezetőként nagyon rosszul viselte, ha a munkások nem tudnak egymással szót érteni, illetve ha sok a feszültség közöttük. Pedig ilyesmi általában minden munkahelyen megesik, a mi cégünk sem rosszabb más vállalatoknál, azonban édesapámnak nagyon fontos, hogy jó hangulatú közeget hozzon létre. Az az álma, hogy a munkások ne csak kollégák legyenek, hanem barátok is. Erőfeszítései azonban sorozatosan kudarcot vallottak. Két munkavállaló folyamatosan vitázott egymással, semmiben nem tudtak megegyezni, ez pedig mindenki hangulatára rányomta a bélyegét.
Az ideális megoldás keresése
Bántott édesapám tehetetlensége, így úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az irányítást. Otthon voltam akkor is már a cég életében, tudtam, hogy miről van szó, tehát úgy gondoltam, hogy én is megoldást találhatok a problémára. A családom boldogsága érdekében ezt be kellet vállalnom, még akkor is, ha plusz erőfeszítést igényelt.
Néhány napig tanakodtam, hogy mi is lehetne a legjobb megoldás: a feszültséget generáló alakokat, akár el lehetne bocsájtani, vagy meg lehetne oldani, hogy ne találkozzanak, vagy esetleg valamilyen módon kibékíteni őket. Mivel ismertem a vállalat működését, ezért én is tisztában voltam azzal, hogy nem tudják a munkások elkerülni egymást, együtt, csapatban kell, hogy dolgozzanak. Azt is nagyon jól tudtam, hogy édesapám sosem fog senkit egy ilyen indokkal elküldeni, ettől sokkal emberségesebb, becsületesebb. Így csak a harmadik opció maradhatott.
Csapatépítő játékok
A munkások közötti feszültséget viszonylag nehéznek tűnt megoldani, hiszen nem is ismertem őket, meg amúgy sem várhattam el tőlük, hogy a kérésemre örök békét kössenek. Én sem békülnék ki senkivel csak azért, mert egy harmadik fél azt mondja. Így tudtam, hogy ezt máshogyan kell megoldanom. Ekkor jutottak eszembe a csapatépítő játékok, amikről az egyetemen hallottam, a kommunikáló szervezetek órán. Bár ezek a csapatösszerázó programok inkább csak a multinacionális cégek kultúrájának a részei, miért ne lehetnének eredményesek egy kisebb vállalatnál is?
Gyorsan rákerestem a mindentudó Googleben a csapatépítő játékokra, és egyből szuper, teljes körűen megszervezett programokat találtam. Minél többet olvastam a csapatépítésről, annál szimpatikusabbnak tűnt az ötlet. Számos reprezentatív kutatás bizonyítja már, hogy a csapatépítő tréningek, a motivációra és a cég iránti elköteleződésre is pozitívan hatnak. Ennek értelmében nem csak a két említett alkalmazott közötti feszültségek megoldására nyújthat megoldást a tréning, hanem a többi munkás kedélyállapotát is javíthatja.
Eldöntöttem hát, hogy valami jó kis csapatépítő játékot szervezek a cég beosztottjainak, meg persze apának. Meglepetésként szerettem volna tálalni a dolgot, így mindent titokban intéztem el.
Édesapám szereti a nyarat a Balatonon tölteni, így mivel a nyár közelgett, tudtam, hogy a balatoni programokat kell előnyben részesítenem. Mindenképp a profikra szerettem volna bízni az ügyet, így a számos előre meghatározott forgatókönyvvel rendelkező ajánlat közül választottam ki a legjobbnak ígérkezőt, néhány egyedi kívánsággal kiegészítve, amelyek tudtam, hogy apukám kedvére lesznek.
Az általam kiválasztott csapatépítő játékok közül az egyik a vitorlás regatta volt, házi versennyel. Nem voltam benne biztos, hogy mindenki vitorlázott már, így alapoktatással kiegészítve kértem. A 6-10 fős kis hajókra, épp felfértek a cég alkalmazottai. Ezt a programot megspékeltem még egy kis borkóstolóval is. De persze azokra is gondoltam, akik nem a vizes sportok szerelmesei. A vitorlázás mellett quad túrát választottam, ami szórakoztató kikapcsolódásnak tűnt.
Mindent pontosan megszervezve, lefoglalva a helyeket, megállapodva az időpontban, felhívtam a kedves édesapámat, hogy közöljem vele a csodálatos ötletemet. Bevallom, hogy kicsit féltem a reakciójától. Azt hittem, hogy rosszul fogja fogadni az önkényes szervezkedésemet. Meglepő módon azonban nem így történt. A hangja meglágyult, és megnyugodott, miután minden apró részletről beszámoltam neki. Kiváló ötletnek találta, sőt arra is megkért, hogy bővítsem ki egy kicsit a programot, mivel azt szeretné, ha a teljes hétvégét ott töltenék. Emiatt a sárkányhajózás és az evezés is belefért a tréningbe, amelyekhez kisebb versenyek is társultak. A csapatépítő szervezői szerencsére nagyon rugalmasak voltak, így nem okozott problémát számukra az apró programváltozás.
A mezőgazdasági cég munkásai könnyedén belementek a rendhagyó, csapatépítő játékokkal felturbózott hétvégébe. Senki nem húzta ki magát a programból, minden alkalmazott pozitív visszajelzést adott.
A csapatépítés pozitív hatásai
A csapatépítő tréning természetesen nagyon jól sikerült. A játékokban mindenki partner volt, így valóban sikerült kiereszteniük a gőzt, és teljesen feltöltődtek, felszabadultak. A kiruccanás ideje alatt a feszültséget gerjesztő feleknek sikerült megbeszélniük a konfliktusaikat, minden vitájukat lezárták, a gondjaik megoldódtak. Ma már baráti viszony van közöttük, és jókat nevetnek azokon a vitás időkön. A munkások motivációja rendkívül megnőtt a csapatépítő játékok során, a kohézió erősödött közöttük.
Jelenleg már a harmadik csapatépítő tréninget szervezem a mezőgazdasági cégünk munkásainak. Ma már nem csak kollégaként, de barátként is tekintenek egymásra, így apukám kívánsága maradéktalanul teljesült. Viszont most már egyre több elvárással, illetve kívánsággal állnak elő a fiúk. Az idén a lelkemre kötötték, hogy a csapatépítő játékok is mindenképp szerepeljenek a forgatókönyvben. Bár már egyre körülményesebb megszervezni a tréninget, nem okoz számomra nehézséget. Csak az számít, hogy az én apukámnak mindig vidám legyen a hangja a telefonban.