A betakarítási időszak tavaly a szokásosnál is fárasztóbb és keményebb volt. Nyugateurópában volt csak igazán rossz a helyzet: ők jellemzően keleti idénymunkásokra alapozzák ezt a munkafolyamatot, ők viszont a járvány miatt kénytelenek voltak otthon maradni.
De mi is megéreztük a dolgot: Erdélyből hozzánk is régóta szokott járni két munkás, akikben nagyon megbízunk, és akiknek elégedettek vagyunk a munkájával. 2020-ban persze ők is kimaradtak, sőt, a „belföldi” embereink közül is volt, aki kiesett.
Érthető okból a nagyiék is inkább otthon maradtak, így a család többi részének extra erőfeszítést kellett tennie. Rengeteget dolgoztunk a barackkal, a meggyel, a betakarítási időszak (illetve időszakok) végére pedig testületileg úgy néztünk ki, mint egy romhalmaz. Merthogy a gyümölcsfáknál, aki nem tudná, ez nem úgy megy, mint a szőlőnél, hogy összegyűlünk, iszogatunk, és közben lekapkodjuk a lédús fürtöket. A létrára jobb, ha nem megy fel az ember ittasan. 😊
(Elnézést attól, akinek esetleg szőlője van, nyilván csak vicceltem, a szőlőszüret is kemény munka, főleg nagyobb gazdaságokban.)
Visszatérve tehát a betakarítások végeztével általában testületileg, tehát család plusz minden dolgozó, el szoktunk menni étterembe. Igen ám, de tavaly ezt sem akartuk megkockáztatni, szóval majdnem úgy alakult, hogy nem volt mivel megjutalmazzuk magunkat.
Édesanyám hozta a mentőötletet: menjünk el masszázsra. Mondtam neki, hogy én inkább kajálnék egy jót, de hamar olyan lelkes lett az ötlettől, hogy tudtuk: már nem lehet lebeszélni. Édesapám szerint az egész lekvárbefőzős üzlet az ő ötlete volt, úgyhogy ő azóta ha van valami új mánia, csak csendben bólogat, mert általában jó dolgok sülnek ki belőle. 😊
Tehát anyus kinézett egy masszázsszalont, amit egy barátnője ajánlott neki: Budapesten, a Király utcában a Karma masszázsszalon volt az. Édesanyám rég ki akarta próbálni a thai masszázst amúgy is, és az igazi, tradicionális thai masszázs Budapest területén érhető el a legkönnyebben – ha hazai viszonylatban nézzük. A bátyámék a belvárosban laknak, úgyhogy ideális megoldásnak tűnt, ha az ő lakásukat nevezzük ki főhadiszállásnak. Nem tódultunk persze egyszerre a masszázsszalonba, de sétatávolságban volt a hely, szóval egy nap alatt sor került mindenkire.
Aki épp nem masszírozódott, az főzőcskézett, meg filmezett, társasozott fent bátyáméknál. Emlékszem, nagyokat nevettünk, amikor valaki elment egy órára, jajgatva a fáradtságtól, és a masszázs után üdvözült arccal jött vissza.
Ez a thai masszázs egyébként annyira lelazítja az embert, főleg a sok fárasztó fizikai munka után, hogy aki már volt masszázson, az kivétel nélkül aludt utána pár órát. A bátyámék lakása egy idő után úgy nézett ki, mint egy kollégiumi szoba és egy munkásszálló keveréke: mindenhol emberek kidőlve, a kanapén, az ágyakon, a szőnyegen, épp csak a fürdőkádban nem. 😊
Az én személyes élményem is szuper volt. Nem ez a normál, vállnyomkodós masszázs volt – nem mintha azzal valami bajom lenne. De ez valami egészen fantasztikus volt. A hátam, a karjaim, a combjaim, a vállam, a nyakam… A barackszüret után gyakorlatilag mindenem fájt, a hölgy pedig minden tagomat, minden izmomat egyesével nyújtotta, tekergette, feszítette. Rendesen jajgattam közben, úgy mint aki leesett a barackfáról.
Van náluk amúgy olajos masszázs is, megnéztem az „étlapot”, de a tradícionális thai masszázshoz egy ilyen spéci masszázsruhát adnak, amit fel kell venned, és… Hát tényleg fantasztikus érzés. Az volt az élményem, hogy nagyon-nagyon odafigyelnek rám, tiszteletet és törődést kapok.
Persze, eleinte egy kicsit fura érzés volt valakire így ismeretlenül rábízni magamat és teljesen ellazulni, de az nagyon hamar lejött, hogy a hölgy abszolút profi. Ebben a fajta bizalomban és relaxációban egyébként a hely hangulata is sokat segített.
A masszázs hosszát tekintve több verzió is van náluk: fél órás, egy órás, és másfél órás. Mi mindannyian az egy órás változat mellett döntöttünk, hogy azért mégse tűnjünk el hosszabb időre a családtól.
Hát, amikor vége lett a masszázsnak, már meg tudtam érteni a többiek üdvözült arcát, és azt is, hogy sorban rogytak le aludni, mikor visszaértek bátyámékhoz.
Én úgy éreztem, miközben visszasétáltam a Rumbach Sebestyén utcai lakásukba, mintha felhőkön járnék. Nem mondom, hogy teljesen, de nagy százalékban eltűnt a testemből a betakarítás okozta kimerültség és fájdalom, és a helyét átvette valami nagyon kellemes, nyugodt érzés. Ami addig fokozódott, hogy mire a lakásig jutottam, én is buzgón ásítoztam, és elég hamar én is egy felfújható matracon kötöttem ki.
Szundítottam egy pár órát, és olyan jót pihentem ez alatt, mint máskor egy végiglustálkodott hétvége során.
Vacsorára felébredtem – és körülbelül az egész család is magához tért – úgyhogy megvacsoráztunk, és megosztottuk a masszázzsal kapcsolatos élményeinket. Úgy döntöttünk, minden évben legalább egyszer meg fogjuk ismételni ezt a dolgot, szóval legalább valami jó is kisült ebből a koronavírus járványból a számunkra – hiszen ha nincs a vírus, most is étterembe mentünk volna.
Persze, a munkásokkal a közös vacsorát is tartani fogjuk. Igazság szerint már várjuk az idei alkalmat, tényleg maradandó élmény volt.
Egyébként nem csak a fizikai hatásai miatt ajánlom: amellett, hogy az egész família könnyebben ki tudta pihenni a betakarítás fáradalmait, és 2020-ban még a krónikus láb és derékfájósok is megúszták komolyabb fájdalmak nélkül, a pszichés hatások is megfigyelhetőek voltak. Sokkal nyugodtabban, lazábban és kipihentebben vágtunk neki például a befőzésnek is, és közben a keresztanyámék is kevesebbet vitatkoztak a szokásosnál.
Ha tehát valakit érdekel a tradicionális thai masszázs Budapest környékén, mi a Karma thai masszázsszalont ajánljuk. Illetve szalonokat, kettő is van belőlük, a másik a Síp utcában, bár ott mi még nem jártunk.
Elkezdett foglalkoztatni egyébként, hogy honnan is ered ez a thai masszázs dolog, és megtudtam, hogy egy több száz éves hagyományról van szó. Annak idején állítólag szerzetesek dolgozták ki, és titkos tudásként adták tovább (bár azt is olvastam, hogy a földművesek gyógyították ezzel magukat). Az mindenesetre biztos, hogy ma már komoly iskolákban oktatják, és a világ minden táján elterjedt ez a masszázsforma.
Megnéztem a Karma honlapján, milyen lehetőségek vannak még náluk, és azt hiszem, nem várom meg a következő szüretet, és gerillaakcióba fogok.
Ki szeretném próbálni a többi masszázs-formájukat is. Mindegyik hagyományos thai alapokon nyugszik, de van köztük direkt lábmasszázs, fejmasszázs, nyakmasszázs is… Vagy, ami nagyon érdekel, az a herbál masszázs. Itt mindenféle gyógyfüveket használnak, amiket egy kis zsákocskába tesznek. Ezeket a zsákokat utána felmelegítik gőzzel, és ezzel masszírozzák a hátadat – állítólag nagyon különleges élmény. Én még a meggy-szezon előtt ki fogom próbálni.