Egy jóbarátommal találkoztam nemrég, akit még a gimiből ismerek. Azóta eltelt pár év, és már mindketten egyetemre járunk, én a BTK-ra, ő az Agrártudományi karra. Pályaválasztás előtt még nekem is benne volt az esélyesek között a mezőgazdasági pálya, hiszen a családom ízig-vérig földműves, szeretjük a földet, a növényeket, állatokat, és ezzel én magam sem vagyok másként. Aztán hosszas agyalás, gondolkodás után megszületett a döntésem, hogy én inkább bölcsész leszek, aztán ha mégis gazdálkodni szeretnék később, akkor is változtathatok még a pályámon. A barátom viszont kiskorától tudta, hogy mezőgazdász szeretne lenni, számára is adott volt a választás, egész gyerekkorában a gazdaság körül segített a szüleinek, és szerette is nagyon, főleg a jószágokat.
Más-más helyre kerültünk az egyetemmel, így sokkal nehezebb tartanunk a kapcsolatot, nagyon tudatosnak kell lenni, hogy ne maradozzanak el a beszélgetések, de szerencsére mindketten szeretünk kimozdulni, ezért általában havonta egyszer sikerül találkoznunk. Ilyenkor mindig beülünk valahova beszélgetni és meginni mellette egy-két (-három-négy-öt) sört. Ha folyik a beszélgetés, csúszik a sör is. Az a jó a barátságunkban, hogy hiába telik el néha sok idő egy-egy találkozás között, mindig szinte onnan folytatjuk a beszélgetést, ahol legutóbb abbahagytuk.
Mesélte a barátom, hogy otthon nincs minden rendben náluk, és ezért nagyon aggódik. Az apja sokat kimarad otthonról, és mint kiderül olyankor a kocsmában köt ki sokszor. Eddig is megitta a kis napi adagját: reggeli pálinka, este sör, de soha nem volt ebből komolyabb gond. Bár bennem az is felmerült, hogy ez már nem alkoholizmus-e önmagában? Na mindegy, a probléma az, hogy nem nagyon lehet az apjára hatni, se szép szóval, se csúnyával. Minden este részegen megy haza egy ideje. Az anyukája pedig egyedül van otthon, és nagyon nehezen viseli, hogy a férje iszik, nyilván ez a helyzet a kapcsolatukat is veszélyezteti. Amikor próbáltak erről beszélni vele közösen, sajnos az apja hárított minden vádat, nem hajlandó erről beszélni, de azt beszéltük, hogy ez annak is lehet a jele, hogy a lelke mélyén ő is érzi, hogy baj van. Nehéz helyzet, tulajdonképpen az alkoholizmusnál nem csak a függő érintett a betegségben, hanem az egész családi rendszer felborul, minden családtagra hatással van, ahogy ez látszik a barátoméknál is.
Az alkoholizmus fázisai persze több lépcsőből állnak. Ebben az esetben már előrehaladott a helyzet annyira, hogy a család felismerte a problémát, csak magam a függő nem hajlandó szembenézni függőségével. Mindenesetre a család hozzáállása jó kezdőlépés lehet a gyógyulás felé, hiszen ha sokat „tartanak tükröt” az apának, egyszer biztosan meglátja benne magát, és rájön, hogy segítségre van szüksége. Szerintem fontos, hogy a család is együtt küzd vele, hogy próbálnak ők is mindent megtenni a helyzet javulásárért, talán így könnyebb a gyógyulás is. A helyreállt családi egyensúly pedig megtartó erő lehet a családtagoknak is, hogy kitartsanak a józan élet mellett. Úgy látom a barátomék még bele felé haladnak a betegségbe, de talán ez a jó irány, hogy a szükséges mélypont után elinduljanak a fölfelé vezető úton.