Egy családi gazdaság irányítása nem kis feladat, igazi rátermett embert igényel. Még akkor is, ha az illető egy nő, és ezt az apja nem hajlandó elfogadni. Ha az elavult eszmék a józan ész útjába állnak, akkor bizony elég nehéz bármiféle megoldást kieszközölni, még egy szakértőnek is. A családi vállalkozás átadása egyéb esetekben sem könnyű, még olyan esetekben sem, amikor valami sokkal könnyebb munkáról van szó, nem, hogy mezőgazdaságról. Egy kedves barátom, akivel a középiskola óta tartjuk a kapcsolatot pont ebbe a helyzetbe került, én pedig boldog vagyok, hogy segíthettem neki.
Egy apa általában két dologra büszke: a munkájára és a családjára. A kettő szorosan összefügg, hiszen azért dolgozik, hogy el tudja tartani a családját, és azért van családja, mert olyan jól végzi a munkáját, hogy megengedheti. Na, a barátom esetében sem volt másképp, az apja végtelenül büszke volt arra, hogy már harmadik generáció óta a famílián belül maradt a családi vállalkozás, egy gazdaság jelen esetben, és mindig volt egy fiú, aki továbbvitte. Csakhogy a barátom leánygyermek lett, ráadásul egyedüli, mert a születése után már nem lehetett testvére. Soha nem kérdezősködtem, hogy miért, nem is az én dolgom. Annyit tudok, hogy már fiatal kora óta arra készült, hogy a családi vállalkozás egyszer majd az övé lesz, és akkor még sokkal jobban felvirágoztatja, mint előtte bárki bármikor.
Csakhogy egy beszűkült és konzervatív apa mellett, aki büszke arra, hogy egy évszázada apáról fiúra száll a gazdaság, elfogadhatatlan volt, hogy a lányára bízza azt, amikor rá végleg beköszöntenek az öreg napok. Pedig a barátom nagyon felkészült, mezőgazdasági szakra ment tovább egyetemre és kész tervei voltak arra nézve, hogy milyen irányba mehetne tovább az ő keze alatt a családi vállalkozás. Többször beszéltünk írásban is és telefonon is, és minden alkalommal elpanaszolta, hogy mennyi vita és súrlódás van közte és az apja között ez ügyben, és képtelen bármit is előre lépni, pedig tele van tettvággyal. Nagyon szomorú volt ezt hallani, mert tudtam jól, hogy erős és tettre kész nő, aki bármit megtenne, hogy szokatlan álmát megvalósítsa.
Egyszer aztán, mikor otthon böngésztem, belefutottam egy ajánlásba egy fórumon, ami egy céget emelt ki. Nevezetesen egy olyat, ami kimondottan ilyen nehéz helyzetbe került, elakadt generációváltásokkal foglalkozik, és az egyik specialitásuk a családi vállalkozás. Ahogy nézegettem a honlapjukat, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ezek profik, és a barátom számára nem más kell, mint profi segítség. Gyorsan írtam is neki egy üzenetet, és belinkeltem a weboldalt, hogy hátha tudnak segíteni a baján, mert igazán megérdemelné, hogy végre a saját útját járhassa. Másnap jött is a válasz, nagyon szépen megköszönte a segítséget, és azt írta, mindenképpen ad a dolognak egy esélyt.
Nagyjából fél évvel később beszéltünk legközelebb, mert nekem közben rengeteg dolgom akadt, külföldön is jártam kiküldetésben, és valahogy nem volt időm felkeresni, hogy mi a helyzet. De őszintén megkönnyebbültem, amikor azt újságolta, hogy nagyszerű céget mutattam be neki, ezek jobbak, mint bármelyik békéltető testület. Szépen fokozatosa, tárgyalások és egyeztetések sorával sikerült meggyőzni az apját, hogy a családi vállalkozás nyugodtan rábízható, nem fogja fél éven belül tönkretenni. Tulajdonképpen eddig az apja tudomást sem vett a lánya képzettségeiről, mert elvakította a büszkeség, de amikor úgy mutatták be neki a tervezetét, hogy nem volt rajta a neve, rögtön azon a véleményen volt, hogy ez jó irány lehet. Csak ezután árulták el neki, hogy ez bizony a lánya terve, akkor végképp nem volt már ellenérve. Boldog vagyok, hogy tudtam nekik segíteni, mert meg vagyok róla győződve, hogy ez így helyes, nem szabad az ambiciózus fiatal útjába állni csak azért, mert annak született, aminek.